Osztom magam...

Ez az igen egyszerű blog csupán azért született, mert reklamáltak néhányan, hogy a Facebook-os posztjaim nem oszthatók meg. Így most ez megoldható technikailag... Sem politikai programot, sem jövőképet nem kívánok "osztani", csak magamat! :-)

Kövess a Facebook-on...

József Attila: A számokról

Tanultátok-e a számokat?
Bizony számok az emberek is,
mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
és csudálkozik módfölött az irka,
hogy mindegyik csak magára gondol,
különb akar lenni a többinél
s oktalanul külön hatványozódik,
pedig csinálhatja a végtelenségig,
az 1 ilyformán mindig 1 marad
és nem szoroz az 1 és nem is oszt.

Vegyetek erőt magatokon
és legelőször is
a legegyszerűbb dologhoz lássatok —
adódjatok össze,
hogy roppant módon felnövekedvén,
az istent is, aki végtelenség
valahogyan megközelítsétek.

1923 ősze [?]

Nyersanyag árak....

Napi zenei ajánlat...

Sultans of swing

Tommy Emmanuel, John Jorgenson, Pedro Javier González - Sultans of swing

Közzétette: The spirit of the Blues – 2016. január 28.

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

SEC 2016, Columbia (Missouri) 200yard vegyes váltó, Holoda Péter

2016.02.17. 08:25 Holoda Attila

Szent Borbála, a bányászok védőszentje

2015.12.04. 09:35 Holoda Attila

Minden évben, december 4-én ünnepeljük Szent Borbála napját, akit a 14 védőszent közül a bányászok választottak védőszentjükké. 1945 óta hazánkban a bányavállalatok és az OMBKE hagyományápoló tevékenysége ellenére, majdnem visszafordíthatatlanul elsorvadt a bányászatnak ez az ősi hagyománya, a Szent Borbála nap méltó megünneplése, a bányászatban hagyományos Szent Borbála mise. Bár a bányászat, a vállalatok és az OMBKE is élenjárt hagyományainak, történelmi múltjának ápolásában, gondozásában - a Szent Borbála hagyományőrzés nem volt igazán élő, de szerencsére csak tetszhalott állapotban volt.

fullsizerender.jpg

(Fotó: saját gyűjtemény)

         Az OMBKE Történeti Bizottságának és a Kőolaj- Földgáz- és Vízbányászati Szakosztályának kezdeményezése alapján ugyanis, a Szent Borbála kultusz feltámasztásának szándékával, 1989. december 4 - én Budapesten, a Városmajori templomban ünnepélyes szentmisére került sor. A mise után tudományos ülésszak foglalkozott Szent Borbála életével, bányászati vonatkozásaival. Azóta minden évben, méltó módon került sor Szent Borbála napjának megünneplésére, amit az is alátámaszt, hogy az ünnepi miséket jeles egyházi személyiségek tartották. Ezek a rendezvények segítették feléleszteni a szunnyadó hagyományokat az egyes bányavidékeken is.

         Mindezek előre bocsátásával kívánom felidézni Szent Borbála életét, majd védőszent voltát, végül tiszteletének eredetét, történetét, képzőművészeti emlékeit. 

SZENT BORBÁLA élete

         Ismeretes, hogy már a rómaiak, a kisázsiai pogányok is házi istenekkel vették magukat körül, "akik" mint védőszentek óvták a házat, lakóit a különböző bajoktól, szerencsétlenségektől, majd a keresztény hit terjedésével az egyes települések választottak maguknak védőszentet, és később ezt tették az egyes szakmák is.

Szent Borbála legendája is a régmúltba nyúlik vissza. Jacobus de Veragine - aki a XIII. században élt és dominikánus szerzetesből lett Genua érseke - írt a szentről a LEGENDA SANCTORUM című művében. Később az Illyés András erdélyi püspök által írt " Keresztényi élet tüköre, avagy a szentek élete" című könyvben, valamint a Temesvári Perbált minorita szerzetes által írt Érdy kódexben is olvashatunk róla.

         A Szent születésének ideje bizonytalan, ugyanis a korabeli források az akkor uralkodó császárok nevével jelezték az időpontokat. Az írásos emlékek, feljegyzések alapján - röviden összefoglalva - Borbála élete a következők szerint alakult:

         Diocletiánus uralkodásának végén és II. Maximianus császárságának idején, Kis-Ázsia északnyugati félszigetét is magába foglaló Bithynia nevű tartomány Nikomédia nevű - ma Izmir – városában, élt egy gazdag görög származású pogány, aki Dioscorus néven volt ismert. Egyetlen gyermekét, aki rendkívüli szépségével és éles eszével tűnt ki, Borbálának hívták. Atyjának öröme, büszkesége volt Borbála. Tudományokban jártas mesterekkel taníttatta, hogy kitűnő tehetségéhez illő képzést kapjon. Dioscorus, amennyire szerette a lányát, annyira gyűlölte a keresztény tanokat, a keresztényeket. Éppen ezért nagy gondot fordított arra, hogy leánya pogány szellemű oktatásban részesüljön, és arra, hogy ne érintkezhessen keresztény tanokkal, a gyűlölt vallás képviselőivel véletlenül se kerüljön kapcsolatba.

         Ezért Borbála számára atyja - a gyűlölt kereszténységtől való féltésében - egy magas tornyot építtetett, amit nagy pompával és kényelemmel berendeztetett. Ebbe a toronyba záratta be évekre a leányát, ami így Borbálának otthona és egyben börtöne is lett.

         Kiszemelt néhányat a kor legjobb tanítói közül, hogy Borbálát a tudományba bevezessék. Így a legenda szerint a II. század nagy hittudósa, az alexandriai pogány Origenes, illetve annak papja Bálint is tanította. Csak ők és Dioscorus szolgálói léphettek a toronyba.

         Borbála a toronyba zárva mégis megismerkedett a keresztény tanokkal. Hitét kifejezésre is juttatva, a torony falán, a már meglévő két ablak mellé egy harmadikat is nyittatott. Ez a három ablak fejezte ki szándékai szerint a Szent Háromság tiszteletét. Némely életrajzíró szerint ekkor vette fel a kereszténységet, valamely tanítója, vagy apjának szolgája térítette, illetve keresztelte meg.

         Időközben apja - egy hosszabb útról hazaérve - eltökélte, hogy férjhez adja. Ezt Borbála megtagadta, bevallva, hogy távollétében felvette a kereszténységet. Dioscorus erre kardot ragadva akart véget vetni lánya életének. Borbálának azonban sikerült megszöknie és a hegyekbe menekült. Apja, aki most már mindenáron meg akarta ölni, üldözőbe vette. Leánya előtt azonban megnyílt egy szikla, elzárva őt az üldözőitől. Dioscorus azonban az isteni csoda ellenére is - két pásztor segítségével - elfogta leányát, majd átadta a városbírónak, Martianusnak. A bíró - mint keresztényt - a legválogatottabb kínzásoknak vetette alá, véresre korbácsoltatta, tüzes fáklyával süttette. Borbála azonban a válogatott kínzások ellenére is életben maradt. A kínpadon sűrű felhők védték, eltakarva kipellengérezett szemérmességét is.

Amikor atyja látta, hogy leányát nem tudják megölni, maga ment a kínpadra és sajátkezűleg fejezte le Borbálát. Tettéért rövidesen megbűnhődött, mert Isten villámmal sújtotta halálra.

Borbála halálát az életrajzírók II. Maximianus császár idejére tették. Diocletiánus császár Kr. u. 303-ban rendelte el a keresztények üldözését. Kr. u. 305-ben történő lemondása után, II. Maximianus-t kiáltották ki császárnak, aki 313-ig uralkodott. A legendák szerint tehát Borbála vértanúhalála Maximianus Daia idejében, Kr. u. 306-ban, december 4-én történt, és a kereszténység azóta tiszteli szentként.

         Holttestét még halála napjának éjjelén egy Valérius nevű jóérzésű ember segítségével eltemették. Sírjánál később - feljegyzések szerint - több csodálatos gyógyulás történt, és a város lakói ennek hatására egyik templomukba vitték a földi maradványait. Ez a templom 378 után keresztény lett. Jusztinianusz császár Szt. Borbála csontjait 565-ben Konstanti- nápolyba vitette, majd 795-ben - Róma után - Nagy Károly Piacenzában helyeztette el. A holttest maradványai elkerültek Rómába, Velencébe, Mantuába, Kölnbe és a Mödling melletti missziósházba.

SZENT BORBÁLA, mint védőszent

Szent Borbála egyike a középkor és a barokk világ legtiszteletreméltóbb nőszentjeinek. Az egyházi feljegyzések szerint csodákat téve segített a benne bízóknak. Pl. a halálosan megégett gorkhumi Koch Henrik - aki rendszeresen fohászkodott Szent Borbálához - mindaddig életben maradt, míg fel nem vette az utolsó kenetet, és így már nem érte készületlenül a halál.

Zivatar és villámlás alkalmából is gyakran hívták segítségül, mert apját villámcsapás sújtotta halálra. Mivel pedig szokás volt "zivatar elé harangozni" ezért a harangok, harangöntők védőszentje is lett. Védőszentje a tornyoknak, váraknak is, hiszen apja toronyban őriztette.

A bányában, lőporral végzett robbantások megkezdését követően, valamint a sújtólég - robbanások gyakoribbá válásával is kérték a szent oltalmát. A puskaporral végzett veszélyes műveletek miatt választották a tüzérek is védőszentjüknek Borbálát.

         Kérdés viszont, hogy miért lett a bányászok védőszentje Szent Borbála, hiszen a bányászattal, a bányászkodással való kapcsolata nem ismert, ugyanakkor a foglalkozások védőszentjei kapcsolatban vannak az adott foglalkozással?

A válasz a következő. A bányászok mindig örökös veszedelemben dolgoztak. Végszükségben fordultak Borbálához, mint védőszenthez, aki védett a hirtelen halál, a sebesülés, a villámcsapás és a tűzvész ellen. A hirtelen halál elleni védelem magyarázatát abban kereshetjük, hogy Borbála azt a kegyelmet kérte Istentől, hogy ne hagyja meghalni az utolsó kenet felvétele nélkül.

A bányászok - a hagyománytiszteletük következtében - mindig kiemelkedtek a többi szakma művelői közül. Ennek oka valószínűleg abban is kereshető, hogy a legősibb mesterség művelői a bányászok. A hagyományok ápolásában az Alma Mater-ből hozott örökség is meghatározó szerepet játszik.

Évszázadokon át a leszállás előtt - a felolvasóteremben - a kijelölt vájár így fohászkodott: "Oh, Szent Borbála!  Hozzád fordulunk mindazok, kik a föld mélyébe leereszkedünk. Oltalmazz meg minket minden szerencsétlenségtől és bajtól. Könyörögj érettünk és légy erős pártfogónk mindörökké. Ámen."  

Tehát a végórában szükséges kegyelem, a feloldozás hite kapcsolta ezt a szép, szűzi szentet, az állandó fenyegetést jelentő természeti erők leküzdésével, a váratlan vészekkel járó bányászkodáshoz.

SZENT BORBÁLA tisztelet eredete, története, képzőművészeti emlékei

         Az ősi tisztelet valószínű eredete Hollandia. Onnan terjedt el Európába, ahol már a 14. századtól írásos és képzőművészeti emlékek által bizonyítottan találkozhatunk vele.

         Ugyanakkor a tisztelet terjedésében a délszláv közvetítés is szerepet játszhatott. Mindezt az is alátámasztja, hogy a történelmi Magyarország területén Bántornya (Turnisce) és Márton-hely (Martjanci) római kat. templomaiban már az 1300-as évek utolsó harmadában csodálatos Szt. Borbálát ábrázoló freskókat festett Johannes Aquila.

         A Borbála tisztelet elterjedésének főbb állomásai Franciaország, Ausztria, Csehország, Magyarország és Olaszország voltak. A késői németországi megjelenés oka a német bányászok Szent Anna tiszteletében, és a hitújítási mozgalmak hatásában kereshető.

         Az elterjedés "útvonalát" vizsgálva tény, hogy 1350. körül a csehországi Kuttenberg (ma Kutna Hora) Szent Borbála templomát már okiratok említik. Ez valamivel korábbi feljegyzés, mint ami a selmecbányai Borbála kápolnáról emlékezik meg.

         Hazánkban először a Felvidéken és Erdélyben találkozhatunk a Szent Borbála tisztelettel, ami innen terjed el a bányavárosokban. A selmecbányai Szent Borbála szobor (1506 körül) a Szent Katalin templom hajdani főoltárának szekrényében állt. A város kultúrintézményei mintául szolgáltak az országban, ezért a Borbála kultusz gyorsan behálózta az egész országot, elsősorban a Felvidéket, a bányavárosokat.

Különösen a gazdag bányavárosok állítottak csodálatos képzőművészeti emlékeket Szent Borbálának.  A XIV- XV. századi szárnyas oltárok, képek, szobrok nagy számban maradtak fenn Selmec-, Körmöc- és Besztercebánya vidékén, melyekhez hasonlót más európai bányavárosok, bányászvidékek sem mondhattak magukénak. A legnevezetesebb magyar képzőművészeti emlékek a besztercebányai XIV - XV. századi Borbála kápolna szárnyas oltára, amit Pál mester 1502-ben készített, valamint a selmeci Katalin templomban lévő Borbála szobor, és a volt Turóc megyei Jezernyica templomában lévő Szent Borbála oltár.

         Érdemes szólni arról, hogyan ábrázolják a képzőművészeti alkotások a szenteket. A szentek személyiségéhez, ábrázolásukhoz bizonyos elválaszthatatlan tulajdonságok, tárgyak tartoznak, melyeket a művészek a megjelenítésnél felhasználnak.

Borbála esetében ezek az attribútumok a következők:

  • hengeres, vagy négyszögletes torony három ablakkal, amelyek a Szentháromságot jelképezik,
  • a kehely ostyával, vagy anélkül, amely a halál előtti halotti szentség felvételére utal,
  • liliom, vagy pálmaág, mely a szüzességet jelképezi,
  • kard, vagy pallos, amik életének kioltására utalnak.

         A Szent Borbálát ábrázoló képzőművészeti alkotások egész Európában fellelhetők. A madridi Pradó múzeumban van Weyden 1438-ban készített táblaképe, ami Borbálát, a szentet lakókörnyezetében ábrázolja.  Giovanni Boltraffió mester alkotása - mely a berlini Nemzeti Galériában látható - Borbálát a toronnyal és a kehellyel jeleníti meg. A Drezdában kiállított Borbála kép alkotója id. Lucas Cranach. Raffaelló is megörökítette Borbálát a sixtusi Madonna képen. A wienerwaldi Heiliegenkreutz apátsági templomában 1751-től csodálható meg Giovanni Giuliani Szent Borbálát ábrázoló faszobra. A xanteni dómban található Szent Borbála szobor a legrégebbiek közé tartozik.

         Európán kívül is van Borbála emlék. A bolíviai Potosiban - ahol az akkori világ egyik leghatalmasabb ezüstlelőhelye volt - egy 17. század végi, indián népi motívumokat is bemutató Szent Borbála festmény bizonyítja, hogy a legenda eljutott az óceánon túlra is.

Jó szerencsét!

/A beszéd eredetileg elhangzott 2008. december 06-án, Rózsaszentmártonban, a Borbála-napi ünnepségen/

A palagáz potenciál jelentősége a világ és Európa gázellátásában

2015.11.22. 11:51 Holoda Attila

Amikor egy változást forradalminak neveznek, abban benne van annak a felismerése, hogy a minősített változás nem csupán egy új termék, vagy eljárás bevezetését jelenti a termék-, vagy szolgáltatáspalettára, hanem egyúttal olyan hatással bír az addigi rendszerben résztvevő elemekre egészére és egyenként is, mely alapján kimondható, hogy az addig működő rendszer minden elemét érinti a változás, hogy már soha többé nem lesz olyan a korábbi rendszer, mint azt megelőzően volt. Ilyen változás jelentett a palagáz forradalom is a világ gázellátásának addigi megszokott rendszerében, ami egyszerűen kizárta, hogy vissza lehessen térni a korábbi működési mechanizmusokhoz. Új szereplők, új termékkel „rondítottak bele” az addig jól kiszámítható termelő-szállító-kereskedő triumvirátus rendszerébe, megváltoztatva az erőviszonyokat és lehetőségeket is egyaránt. S miközben ilyen változások jelentek meg a világ gázkereskedelmi rendszerében, Európa követve addigi „öreg hölgy”-mentalitását, kissé csodálkozva bámult rá az újonnan megjelenő erőforrásokra, anélkül, hogy egy rövid időre is komolyan megfordult volna a fejében, az új potenciálban rejlő lehetőség arra, hogy megváltoztassa a korábban kialakult gázellátási status quo-t, s egyúttal lehetőséget teremtsen az európai gáztermelők megjelenésére az európai gazdaságok GDP-jének megerősítőjeként. Európa – mint oly sokszor a történelemben – tétlenül nézi, ahogy a lehetőségek elhúznak mellette, és leragad az eddig jól bevált közösségi piacszabályozási mechanizmusok megerősítésének gyakorlatánál, miközben Európán kívüli szereplők veszik át nem csupán a gázellátás feletti irányítás, komoly anyagi haszonnal kecsegtető karmester pálcáját, unikális lehetőséget teremtve a palagáz térhódításának.

Mielőtt a részletekbe vágnánk, szükséges, hogy néhány sztereotípiaként, hamisan rögzített tényt helyre tegyünk, ha már a palagázról értekezünk. Először is: a palagáz nem valami új termék, és nem rosszabb/drágább/szennyezőbb a hagyományos földgáznál, hanem pontosan ugyanaz.



conventional_and_unconventional_hc_systems.jpg
1. ábra: A hagyományos és nem hagyományos földgáz jellemző előfordulásai


A helytelenül palagázzá egyszerűsített nem-hagyományos földgázok egyik előfordulási formája a köznyelvben palagázként nevezett, valójában – előfordulását tekintve a záró márgarétegben, a klasszikus csapdázódás nélkül a márgában megszorult – márgagáz, csupán egyike az ilyen gyűjtőnéven közkeletű nem-hagyományos szénhidrogéneknek, de közelről sem fedi le valamennyi, sőt! Ha a klasszikus ábrázolásban földgáz-piramisként jelzett rajzot vizsgáljuk, belátható, hogy a „palagáz” még csak nem is a legnagyobb természetben előforduló nem-hagyományos szénhidrogén, hiszen nagy készletek találhatók a kőszénbe ágyazott metángáz előfordulásokból, az erősen összetömődött kőzetekbe szorult ún. „tight gas”-ból és a legnagyobb potenciált a mélytengerek alján felhalmozódott gázhidrát előfordulások jelentik.

palagaz7.jpg
2. ábra: A szénhidrogén piramis jellemzői

Ugyancsak tévedés azt gondolni, hogy a palagáz kitermeléshez alkalmazott technológiák, új eddig még nem használt technológiák lennének. Hiszen a rétegkezelések, a hidraulikus rétegrepesztés több mint száz éve alkalmazott technológiák, a hagyományos kőolaj-, és földgáz előfordulások kihozatalának javítása, vagy éppen intenzifikálása érdekében, az olajbányászok már sokkal korábban rájöttek, hogy a kőzetek áteresztőképességének drasztikus javulása érhető el, tisztító vegyszerek, például savas készítmények alkalmazásával, illetve a mesterségesen létrehozott és fenntartott repedéshálózat kialakításával egyaránt. Az első szakirodalomban is rögzített hidraulikus rétegrepesztést 1947-ben, Kansas államban, a Hugoton földgázmezőben alkalmazták először a gázbeáramlás javítására, és elmondható az is, hogy a hazai olajipar sem maradt el sokkal ennek a technológiának a sikeres alkalmazásától, hiszen 1957-ben, Nagylengyel mezőben szintén beáramlás javítására már eredményesen alkalmazták a hidraulikus rétegrepesztést.

hidraulikus_retegrepesztes_nagylengyel_1957.png

3. ábra: Hidraulikus rétegrepesztés a nagylengyeli mezőben (1957)


Megállapíthatjuk tehát, hogy minden, a palagáz megkutatásában és kitermelésében alkalmazott technika és technológia a hagyományos kőolaj-, és földgázkitermelésben alkalmazott technológiát jelent és nem valami újonnan bevezetett, „veszélyes” műveletet takar. És végezetül, a sztereotípiák között, a „hatalmas” gázkészletekről is ejtsünk szót. A hagyományos szénhidrogén kutatásban megszokott mértékegységekhez képest nagyságrendileg nagyobb értékekkel szembesülhetünk, amikor a nem-hagyományos előfordulásokban lévő potenciálok méreteit próbáljuk megbecsülni. Ezek a nagyságrendi ugrások olykor felfoghatatlanok azok számára, akik a hagyományos készletek számaihoz szoktak, de fogadjuk el, hogy a „nem-hagyományos” jelző nem csupán a keletkezés körülményeire, a megkutatás nehézségeire, vagy éppen a kitermelési technológiákra kell, hogy vonatkozzon, de igaz mindarra, amit ezt megelőzően a kőolaj-, és földgáztermelésről gondoltunk, beleértve az elérhető potenciálok méretét is. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a hagyományos előfordulásokhoz hasonlóan, a kitermelhető mennyiségnek nem a technikai megvalósíthatóság, hanem kizárólag annak gazdaságossága vet gátat.
A palagáz kitermelés kitartó ellenzői, valójában ellenezik a fosszilis energiahordozókra épülő energiahasznosítás minden formáját. Szilárdan hisznek abban, és harsányan ki is állnak amellett, hogy nincs szükség ennyi energiára, hogy a fosszilis energiahordozók egyik napról a másikra kiválthatók a világ energiafelhasználásának rendszeréből, majd beülnek a benzinüzemű autóikba, kihajtanak a szépen kivilágított, alapvetően szénalapú erőművekből „táplálkozó” repülőterekre, és felülnek - a kőolajból, vagy földgázból előállított - kerozin hajtotta repülőgépekre, hogy ezt az okosságot hintsék el a világ minden részében. Ám a valóság némileg árnyaltabb képet mutat.

iea_world_energy_demand_2014.jpg
4. ábra: A világ primer energia felhasználásának előrejelzése (Forrás: IEA)

 

A rendszeresen felmérésre kerülő energia felhasználási előrejelzések igyekeznek figyelembe venni a föld kormányai által jelenleg alkalmazott, illetve egy későbbi intézkedés csomaggal tervbe vett energiapolitikai intézkedések mellett, azokat a környezetvédelmi szempontból kidolgozott intézkedéseket tartalmazó energiapolitikai elképzeléseket is, melyek a megcélzott, a földi légkör CO2 tartalmának 450 ppm alatt tartására irányulnak. Megállapítható, hogy nem létezik jelenleg olyan, reálisan figyelembe vehető energiafelhasználási forgatókönyv, mely ne azzal számolna, hogy az elkövetkező 20-25 évben bizony nőni fog a világ primer energiafelhasználása. Természetesen a felhasználás növekedésének előrejelzése alapján, a világ országainak felhasználása eltérő mértékben változik, így a legdominánsabb növekedést, az úgy nevezett fejlődő gazdaságok fogják produkálni, amelyek nem tagjai az OECD országoknak, leginkább Kína, India, Brazília, illetve az öbölmenti Közel-Kelet országai. S habár korábban ezt a drasztikus növekedést mindig elintézték az előrejelzők azzal, hogy ennek oka a gazdasági teljesítmény növekedése mellett, leginkább abban keresendő, hogy ezek az országok sokkal nagyobb energiaintenzitással jellemezhetőek. Azaz egységnyi GDP-növekedésre jóval több energiát használnak fel, mint az OECD tagállamok, azaz energiapazarlóbbak, mint a fejlett országok.

iea_world_energy_demand_oecd_and_non-oecd.jpg
5. ábra: az energia igény és az energiaintenzitás alakulása (Forrás: IEA)


Ám ez a kép is sokat fog változni az előrejelzések alapján. Az energia felhasználás növekedése mellett, egyre jobbak lesznek az energiaintenzitási mutatók is ezekben fejlődő országokban, azaz, abszolút értékben a fejlődésükhöz felhasznált primer energia felhasználásának aránya javul, de ez nem töri meg az egyenletes felhasználás növekedésének mértékét sem. Ez alapján könnyen belátható, hogy az világ energia felhasználásának képe sokkal másabb képet fog mutatni, mint akárcsak 5 évvel ezelőtt is. India energia felhasználása 2040-re eléri, sőt meg is haladja az EU jelenlegi energiafogyasztását, míg Kína energia felhasználása az európai energiafogyasztás 2,5-szeresére növekszik majd. Miközben ezekre a most ismert és előre jelezhető fejlődő országokra nézünk, ne felejtkezzünk el az elmaradott afrikai országok gazdaságairól, ahol a társadalmi viszonyok előbb-utóbb elkerülhetetlen normalizálódását követően, az eddigieknél elképzelt növekedési ütemek még inkább felgyorsulhatnak, és energia felhasználásuk megsokszorozódhat az elkövetkező negyedszázadban.

iea_world_energy_demand_by_fuel.jpg
6. ábra: Az energiaigény alakulása az energiamix szerint (Forrás: IEA)

Az energiafelhasználás előrejelzéseinek vizsgálata során, külön érdemes elemezni a különféle energiahordozók energiamixen belüli változásának előrejelzését is. A jelenlegi tendenciák alapján látható, hogy a fosszilis energiahordozók dominanciája még hosszú időn át megmarad. A szén felhasználásának új reneszánsza (mely leginkább a kínai energiaigény szignifikáns növekedésének kielégítését szolgálja) és a megújuló energia részarányának megállíthatatlan erősödése mellett, a földgáz felhasználás erőteljes növekedése a szembetűnő. Valóban igazolódni látszik az az IEA (Nemzetközi Energia Ügynökség) által hangoztatott tétel, hogy a földgáz aranykora kezdődött a földön. S miközben korábban rendszeresen azzal riogatták a tisztelt közérdeműt a fosszilis energia ádáz ellenfelei, hogy azért kell más energiahordozó után néznünk, mert a fosszilis készletek kifogyóban vannak, és éveken belül elfogynak a Föld készletei, a jelenleg ismert készletbecslések alapján megállapítható, hogy ez a veszély nem valós, a fosszilis készletek a jelenlegi és becsülten növekvő felhasználási ütem mellett is több száz évre elegendőek. De, ahogy mondani szokták, a „kőkorszaknak sem az vetett véget, hogy elfogyott a kő”, így nagy valószínűséggel a fosszilis energiahordozók dominanciájának megszűnését sem azok készleteinek kimerülése fogja eredményezni. Sokkal inkább a ma még nem is ismert energiatermelési technológiák fejlődése, a környezeti hatások erőteljes csökkentésére irányuló korszerű energiatermelő megoldások térnyerése és az emberiség bölcsebb belátása arra vonatkozóan, hogy az egyre növekvő népesség energiaéhségének kielégítése nem okozhatja, az ember földi életterének teljes ellehetetlenítését, azaz az ipari, technológiai és környezettudatos fejlődés egész egyszerűen meg fogja haladni, napjaink megkerülhetetlen energiahordozóinak alkalmazását.

iea_fossil_energy_resources_by_type.jpg
7. ábra: A fosszilis energiahordozók készleteinek előrejelzése (Forrás: IEA)

 

De ez jelen pillanatban még elég távoli jövőnek tűnik, így a fosszilis energiahordozók birtoklása, és elosztási-kereskedelmi potenciáljának képessége továbbra is világhatalmi tényező, az országok egymáshoz való viszonyának fontos indikátora, a gazdasági fejlődés irányait alapjaiban befolyásoló, adekvát eszköz a politikai erők kezében. A birtokolt potenciál egyenlőtlen elosztásának eredményeképpen, az USA kívüli OECD tagországok, valamint Kína és India energia kitettsége egyre nagyobb, miközben a klasszikus termelő országok (Közel-Kelet, Oroszország, Kaszpi-térség és Észak-Afrika) pozíciója érdemben nem változik. Talán csak Brazília megjelenése a termelő országok csoportjában okoz némi átrendeződést.

iea_net_oil_and_gas_export_vs_import.jpg
8. ábra: Nettó olaj-, és gázimport/export mátrix (Forrás: IEA)


Az USA kitettségi pozíciójának javulása egyértelműen a palagáz forradalomnak köszönhető, ma már egyértelműen kedvező helyzete a nem-hagyományos szénhidrogének tömeges kitermeléséből származó, viszonylagos gázbőség nem csupán korábban kiszolgáltatott kereskedelmi helyzetének megváltoztatását eredményezte, de lehetővé vált az USA-beli olcsó energiaforrások megjelenésével, a helyi gazdaság megerősödése, és a versenyelőny készpénzre váltása is, akár a távol-keleti gazdaságok, akár az európai gazdasággal szemben. S miközben a globális földgázigény egyértelműen és folyamatosan növekszik, Európa újonnan felfedezett, saját források hiányában vergődik, kitettsége egyértelműen erősödik. Szemmel láthatóan Európa belenyugodott abba, hogy tartósan nem lesz képes saját igényeinek ellátásában termelőként is részt venni. Az EU bürokratái kizárólag a piaci és kereskedelmi körülmények kidolgozásában és kontrolljában képesek gondolkozni!

remaining_unconventional_resources_by_regions.jpg
9. ábra: Nem-hagyományos készletek előfordulása a világban (Forrás: IEA)


Holott távolról sem igaz, hogy ilyen jelentős nem-hagyományos készletekkel csak Észak-Amerika rendelkezik. A jelenleg ismert geológiai becslések alapján megállapítható, hogy komoly ásványvagyon előfordulások találhatók Dél-Amerika egyes országaiban (Argentína, Brazília), az afrikai kontinens mindkét pólusán (Algéria, Dél-Afrikai Köztársaság), de igencsak méretes palagáz előfordulásokat jeleznek a kínai becslések, sőt Oroszországban is jelentős szénbeágyazott metán (CBM) elfordulásokkal számolhatunk. És nem marad ki ebből a sorból az „öreg hölgy”, azaz Európa sem, hiszen a jelenleg ismert, és természetesen kockázatokkal terhelt becslések alapján 21 billió (!) köbméter nem-hagyományos előfordulás becsülhető az európai kontinensen. Ez a világ jelenleg ismert ilyen típusú előfordulásának (~331 billió m3) csupán alig 6 %-a, ám az európai gázellátás jelenlegi 400-450 milliárdos éves felhasználásában még így is jelentős forrás bevonás lehetne, amennyiben nem néznénk tétlenül, hogy kizárólag mások hasznosítsák a nem-hagyományos készletek kiaknázásában rejlő lehetőségeket.
A kitermelés és a felhasználás előrejelzése alapján, az Egyesült Államok 2035-re már teljes gáztermelésének több mint 80 %-át nem-hagyományos készletekből fogja kitermelni, és földgázhoz hasonlóan a kőolajtermelésben is egyre nagyobb teret hódít az USA palaolaj (ez nem azonos az olajpalával, ami jellemzően Kanadában fordul elő) termelése is. Ugyanez az érték a mostani szándékok és szabályozás alapján 2035-ben Európában még az 5 %-ot sem fogja elérni, holott ahogyan említettem korábban, az előfordulások mérete és mennyisége lehetővé tenné ennél nagyobb mértékű bevonását is au európai palagáz készleteknek, a földrész ellátás biztonságának növelésére. Európa földgázellátásának diverzifikálása, a hazai és import földgázforrások közötti egészségesebb egyensúly megteremtésében egyre növekvő szerepe kellene legyen, a nem-hagyományos készletekből származó termelésnek, hogy a saját forrásokból származó termelés fedezhesse az egyre jobban növekvő földgáz iránti kereslet, akár több, mint 60 százalékát, 2040-re.

eu-unconventional_map.jpg
10. ábra:Az európai nem-hagyományos forrás előfordulásai (Forrás: ENTSOG)


Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az Európára jellemző bonyolultabb földtani viszonyok (sokkal nagyobb mélység, magas hőmérséklet és hatalmas rétegnyomás) egyértelműen drágítják az európai palagáz kitermelést, és több más infrastrukturális megoldandó probléma is felmerül az európai kutatás-termelés kapcsán. Hiszen komoly kihívást jelent az európai palagáztermelőknek az európai lakott területek sűrűsége, illetve a földtulajdonhoz való viszony különbözősége is az USA-val való összevetésben, nem is beszélve arról, hogy az európai bányászati szabályozás és a bányászathoz való hozzáállás is sokkal komolyabb annál, mintsem földművelők (amerikai farmerok) sportot űzhessenek abból, hogy ki tud hamarabb kőolaj, vagy gázkészletet találni a földjén, csak azért, mert akárki belevághat egy fúrótorony működtetésébe a saját területén. Ez természetesen együtt is járt azzal, hogy a sok kóklerkedés közepette bizony, rendszeresen előfordultak olyan balesetek, rétegek közötti átfejtődések, kitörések, a felszín alatti vízbázisokat elszennyező és elgázosító műveletek, amire joggal hivatkozhatott azután a palagáztermelés, vagy legalább is a hidraulikus rétegrepesztés betiltását követelő környezetvédő szervezetek.
Néhány szó essék most a sokat kárhoztatott mumusról, a hidraulikus rétegrepesztésről is. A nem-hagyományos szénhidrogének kitermelésének, környezetvédelmi és alkalmi „vádlói” rendszeresen emlegetik a rétegrepesztést, mint mumust, ami minden bajok okozója!

palagaz3.jpg
11. ábra: A hidraulikus rétegrepesztés sémája


Ahogyan azt korábban is említettük, a réteg repesztése, mint beáramlást stimuláló eszköz már igen régen (több évtizede!) alkalmazzák a kőolaj-, és földgázbányászatban, tehát egyáltalán nem újdonságról, valamilyen új és különösen veszélyes tevékenységről van szó. A repesztés során lehetővé tesszük, hogy a rossz áteresztőképességű kőzetek pórusai között jobb, hatékonyabb legyen a kommunikáció, azaz mesterséges csatornákat hozunk létre a kút és a szénhidrogént tartalmazó rétegek között. Ehhez vízbázisú, úgy nevezett repesztő folyadék benyomásával megrepesztjük a több kilométer mélységben lévő réteget (és csak azt!), majd a korábban szivattyúkkal benyomott folyadék visszanyerését követően, egy szintén mesterségesen készített műhomokkal (proppant) töltjük ki a repedést, nehogy összezáródjanak ezek a kis csatornácskák! Itt természetesen nem méteres kiterjedésű repedésekről van szó, hanem egészen kis átmérőjű, néhány centiméteres/milliméteres repedésrendszerekről, amelyek áteresztő képessége természetesen sokkal jobb az áramlás szempontjából, mint a kőzet eredeti áteresztőképessége. Fontos tudni: a repesztésre szolgáló folyadékot (víz és repesztőanyag) teljes egészében visszatermeljük a kútból, mely tisztítás után ismét ugyanolyan víz lesz, mint korábban volt, azaz nem helytálló az a környezetvédői riogatás sem, hogy iszonyatos mennyiségű vizet pocsékolnak el a repesztések során, ezzel is környezetvédelmi kárt okozva! Való igaz, egy ilyen művelethez igen sok, olykor több tízezer köbméter vízre is szükség lehet. Ám jól látható, hogy az csak eszközként lesz felhasználva, majd ezt követően ismét hasznosítható, akár egy újabb repesztéshez is felhasználható. A mai technikai színvonal lehetővé teszi, hogy a repesztés során alkalmazott folyadék rendszerek teljesen zárt technológiában működjenek, így a repesztő folyadék sem a kútban lévő egyéb vízadó rétegeket, sem pedig a felszíni környezetet nem szennyezi. A kút mélyítése során átfúrt, vizet tartalmazó rétegek védelmét szolgálja a kutak kialakítása során alkalmazott cementezési technológia is – azaz szó sincs róla, hogy az átfúrt víztartó rétegek a művelet során károsodnának
A nem-hagyományos szénhidrogének esetén a kőzet áteresztőképessége igen rossz, gyakorlatilag nulla, így repesztés nélkül a kőolaj, vagy földgáz képtelen eljutni a kútba, illetve azon keresztül a felszínre, mert a saját pórusai (amelyekben ott a bezáródott kőolaj, vagy földgáz) között semmilyen, vagy nagyon erősen korlátozott kommunikáció létezik. Mivel a rétegrepesztésekkel ezekben az igen kemény és nagy szilárdságú kőzetekben nagyon nehéz repedésrendszereket létrehozni, így egy-egy repesztés hossza jó esetben is csupán 100-150 méter lehet. Ez viszont azzal jár, hogy ilyen kutakból sokkal többet kell fúrni ahhoz, hogy a rétegekben lévő szénhidrogént a lehető legnagyobb mértékben kitermelhessük. Tehát a leglátványosabb különbség a hagyományos és nem-hagyományos szénhidrogén termelésbe állítása között, hogy nagyságrendekkel több kútra van szükség, mint normál esetben.

europai_gyakorlat_a_palagaz_engedelyezesben.jpg

12. ábra: A hidraulikus repesztés jellemző tagállami engedélyezése

Az európai engedélyezés rendszere egyáltalán nem harmonizált, országonként különbözik, de az egységes értelmezést célzó, 2014-ben kiadott EU-direktíva, a korábbi merev elutasítással szemben ma már inkább támogatónak, mintsem ellenségesnek mondható. A kiadott direktíva egyértelműen a felhasznált víz mennyisége alapján tesz különbséget a hidraulikus rétegrepesztő technológiák között, így megkülönbözteti a masszív rétegrepesztést (10.000 m3-nél nagyobb mennyiségű víz felhasználás) és a sima rétegrepesztést egymástól. Az EU környezetvédelmi biztosának kezdeményezésére, nem régiben elindult egy olyan referencia dokumentum (BREF) kidolgozását célzó közös ipari és környezetvédelmi egyeztetés, mely az elérhető legbiztonságosabb és leghatékonyabb kitermelő technológia alkalmazását szorgalmazza a tagállami tiltások helyett. Ennek egyértelmű indítéka az, hogy az Európai Bizottság is megállapította, a palagáz és más nem-hagyományos gázforrások potenciálisan fontos új ellátási forrásokká válhatnak Európa-szerte, amely valóban és ténylegesen csökkentheti az EU gázimport függőségét, lehetővé teszi az európai palagáz potenciálban rejlő gazdasági növekedési potenciál Európában tartása mellett, a piaci-kereskedelmi kitettség és alkupozíció eddigi kiszolgáltatottságának mérséklését is. Ugyanakkor a mai napig jelentős különbség tapasztalható a tagállami szabályozások között, a teljes és kíméletlen tiltás (Franciaország, Bulgária, Románia) épp úgy jellemző, mint a teljes állami, kormányzati és politikai megfontolásokon alapuló támogatás (Anglia, Lengyelország és Magyarország), de van példa a megengedve tiltó gyakorlatra is (Németország). S habár a tiltások és engedélyezések szinte kivétel nélkül a környezetvédelmi aggályok és a technológia veszélytelenségét bizonygató műszaki-geológiai érvelések mentén kerülnek felszínre, azért könnyen belátható, hogy az ellenzők és támogatók mögött is komoly érdeksérelmeket elkerülni szándékozó, nem egyszer Európán kívüli gazdasági szereplők, piacbefolyásoló lobbi tevékenysége érthető tetten, akármelyik oldalról hoznánk is példát.


Egy biztos, a nem-konvencionális földgáz és a részben ezen a forráson alapuló, egyre nagyobb jelentőségű LNG termelés már mostanra is jelentős világkereskedelmi átrendeződést eredményezett a földgázpiacon, megállapítható, hogy szinte mindenki (Oroszország, Közel-Kelet, USA, Afrika, Dél-Amerika, Ausztrália, Dél-Kelet Ázsia) exportál, míg az EU, Kína, Dél-Korea és Japán is egyre többet importál.
A jelenlegi állás szerint, tényszerűen megállapíthatjuk, hogy napjainkban egyértelműen Európa a legnagyobb vesztese a piaci átrendeződésnek, mert „csupán” fogyasztóként profitálhat az egyre olcsóbb gázforrások megjelenéséből, de a nem-hagyományos készletek kitermeléséből elérhető gazdasági növekedésből már nem részesedik.

 

 

Felhasznált irodalom:
1. Energy Outlook 2012, 2013, 2014 – Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA)
2. Holoda Attila: Palagázról közérthetően – nem csak környezetvédőknek
http://osztommagam.blog.hu/2013/02/15/palagazrol_kozerthetoen  
Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 2013/4. szám (2013.09.16)

Kis ember, hát itt a vége... ?

2014.12.12. 10:24 Holoda Attila

A palagáz-kitermelés helyzete és szerepe a világ földgázellátásában (előadás)

2014.06.19. 18:59 Holoda Attila

Az Energiapolitika 2000 Egyesület meghívására, a palagáz forradalomról, a világ palagáz potenciáljáról és szerepéről a közeljövő gázkereskedelmében tarthattam előadást, az ún. EnPol Hétfő Esték sorozatban.

A szervezők feltették az előadás szerkesztett változatát a Youtube-ra, ezt megtekintheti mindenki, akit érdekel a téma. A szerkesztett változat 1:10 perces, de megszakítással is megnézhető... 

Jó szerencsét!

Drágán vette-e meg a Kormány a földgáztárolókat?

2013.09.17. 12:29 Holoda Attila

Sokan kérdezik tőlem mostanság, mondjam már meg, mit gondolok én arról, hogy sok-e ez a 360 milliárd forint ezekért az E.On-os tárolókért, vagy sem, mert például Mártha Imre energetikai szakértő azt nyilatkozta, hogy csak 90 milliárdot érnek…

Hsz75.jpg

(Mielőtt a konkrét kérdésre is válaszolnék, egy zárójeles bekezdésben hadd mondjam el, hogy a gázüzlet dolgairól, vagy éppen a gáztárolók értékéről nyilatkozni szívesen szoktak, sokan sokfelé. Mártha Imre is. Meg szakértők is. De ő nem az. Sosem volt az. Ő ugyanazt a generációt képviseli, akiket könnyen felismerhetünk a mostani Kormány holdudvarában is. Ők azok, akik a külföldi iskolákat végeztek, kiválóan beszélnek nyelveket – többnyire az angolt, a menedzser-közgazdász, vagy jogi egyetemeken végtelenségig szajkózott, jól hangzó típusmondatokat ismételgetnek, csodálatos grafikonokat gyártanak szakmányban és értelmeznek, de valójában nem mások ők, csupán - a szakma valódi működését egyáltalán nem ismerő - „Főnök kedvencek”. Ők a mindenkori miniszterek, miniszterelnökök liblingjei, a mindenhez értők… Mártha Imre az előző, szoci kormány liblingje volt, Rogán, Lázár és a többiek meg a mostani kormányé. De a mentalitás, a hozzáértés (bocsánat! a hozzá-nem-értés) szintje ugyanaz. Ezért – már bocsánat érte - nem szívesen szerepelek egy normál bekezdésen belül a „márthaimrékkel”…)

gáztárolási kapacitások.jpg

Szóval, mennyit is érnek ezek a tárolók? Ha most kellene ezeket a földalatti tárolókat létrehozni, akkor a 360 milliárdnál sokkal többért lehetne ezt megcsinálni. Felszíni és földalatti létesítmények (földgáztárolásra alkalmas, speciális szerkezetű kutak) tömkelegét beruházni bizony nem olcsó dolog. Mai értéken ezek újbóli létrehozása jelentősen meghaladná a mostani vételárat. Na, ugye?! Akkor most akár hátra is dőlhetnek a döntéshozók, hiszen mégis jó üzletet kötöttek, nem igaz? Nem. Ne dőljetek hátra, mert nem erről beszélünk mi, akik azt mondjuk ez egy hibás, felesleges és a nagyszájú ködösítésen túl, ténylegesen más érdekeket szolgáló lépésről van szó. Ugyanis a kérdés valójában az, hogy minek kell ez nekünk? Ki lenne az az őrült, aki a meglévő tárolók mellé ismét létrehozná ugyanazt a kapacitást, ami már megvan? Senki. Minek is? Hiszen már itt van. Használhatjuk, élvezhetjük minden előnyét és hátrányát. És nem viheti el tőlünk senki! Ugyanis ezek nem gépek, amiket felpakolunk egy teherautóra és eladunk. Ezek nem szimpla gyártósorok egy nagynevű autógyárban, amit a tulajdonos egyszer csak áttelepít egy másik országba, mert itt már nem kap elég kedvezményt a kormánytól, még ha olyannyira stratégia partnernek is nevezzük is. A földalatti gáztárolókat ugyanis nem tudja elvinni a tulajdonos, mert a földből a tárolóréteg nem vehető ki, csak itt létezik, ahol létrehozták. Mondhatni nem ingóság, hanem ingatlan, még ha a szó köznapi értelmében mégsem nevezhetném annak. A földgáztárolás működtetése pedig engedélyhez kötött tevékenység, amit korábban a Magyar Energiahivatal, ma pedig - az átgondolatlanul létrehozott, és a minisztériumok felett álló, és véleményem szerint túlzott hatalommal bíró - Magyar Energia és Közmű Hivatal szabályoz. És ez a hivatali szabályozás éppenséggel elég eszközt ad a magyar állam kezébe, hogy a földgáztárolói tevékenység nem hagyható abba csak úgy, nem igazíthatja át a tárolási és csúcskapacitást a mindenkori tulajdonos a saját kénye-kedve szerint. Földgázt tárolni ugyanis nem csupán engedély kérdése, hanem kötelezettség is. A magyar gázellátás biztonsága szempontjából elengedhetetlenek a hazai földalatti gáztárolók. Persze mondhatnák a tamáskodók, hogy ez biztos nem is igaz, hiszen sok országnak nincs és mégis működnek. Igen ám, de a gázellátottság mértéke sehol a környékünkön meg sem közelíti a miénket. De még egész Európában sem, hiszen egyedül Hollandiában éri el a „gázosítás” mértéke a 90 % feletti mértéket. Most ne taglaljuk, hogy miért és hogyan alakult ez ki, a lényeg, hogy mi energia-mixünkben a gáz jelentős arányt képvisel, ez ma már energetikai adottságnak tekinthető, így az ellátás biztonság kérdéseit ennek megfelelően kell közelítenünk. Ugyanakkor az elérhető gázforrások 

mol_gas011.jpg

tekintetében az ország kiszolgáltatott helyzetben van. A felhasznált földgáz döntő hányada (80 % feletti rész) importból érkezik hozzánk. Ez még önmagában nem lenne baj, hiszen van ezzel más is így, de ha mindez az import nagyon erősen egy beszállítótól érkezik, egy csővezetéken, akkor mind a kiszolgáltatottság mértéke, mind technikai kezelhetősége erősen limitált. Érthetőbben fogalmazva: nem csupán az a probléma, hogy orosz gáz alapú az importunk, így – tetszik, vagy sem, de – kénytelenek vagyunk azzal a bizonyos beszállítóval korrekt üzleti viszony keretében, de mégis csak kiszolgáltatottabb alkupozícióból tárgyalni, hanem az ugyanúgy probléma ellátási szempontból, hogy a hozzánk érkező vezetékek átengedő kapacitása szintén determinálja, hogy mekkora a maximálisan érkező import mennyisége. A földgáztárolók segítségével ezt a hidrodinamikai egyensúlyt könnyebben fenn tudjuk tartani, mert az ellátásban az is fontos, hogy a valamennyi fogyasztó ugyanabban az időben megkapja a számára szükséges mennyiségű és minőségű földgázt, ugyanolyan fűtőértékkel és ugyanolyan nyomáson. A földgáztárolók létrehozásának inicializálója éppen annak a ténynek felismerése volt, hogy a fogyasztás szezonális és napszaki egyenlőtlenségeinek kiegyenlítéséhez szükség van olyan elérhető, viszonylag nagy gázkapacitásra, ami ilyenkor – leginkább a nagyobb fogyasztást jelentő téli időszakban – beadható a rendszerbe.

Hsz78.jpg

S bár a hazai közvélemény alapismereteit látva, igencsak ráférne egy-egy szakmai terület alaposabb, és érthető nyelvezetben megfogalmazott bemutatása „a zembereknek”, de nem akarnám sokáig elhúzni az időt szakmai fejtegetésekkel, mert a kérdéstől nagyon eltávolodnék így. Maradjunk annyiban, hogy a hazai gázellátottság szintjét, az importigényünket és a gázvezetékrendszerünk bonyolultságát tekintve a földalatti gáztárolók a magyar földgázrendszer lényeges és elengedhetetlen részét képezik. Röviden leírva: nem föld alá beásott tartályokról van szó, hanem lemerült földgáz, vagy kőolajmezők pórustérfogataiban létrehozott áruminőségű földgáz tárolásáról, ami egy "élő", működő földtani környezet, a maga sajátos működtetési és karbantartási igényeivel együtt. Az egyszerűbb működési modell érhetőbbé tételét szolgálja ez a rövid kis animációs film. Tudom, sokan támadják/támadták, de higgyék el nekem, a stratégia gáztároló (ahogy hivatalosan nevezik: biztonsági gázkészlet) ugyanolyan fontos eleme a rendszerünknek, ami valódi funkcióját tekintve egy komolyabb gázellátási zavar esetén lesz majd valódi értékén kezelve. Na, akkor majd talán ezren lesznek, akik verik a mellüket féltéglával, hogy ez az ő érdemük... De hát biztosítást sem azért kötünk, mert balesetet akarunk szenvedni, nem igaz? Ahogy mondani szoktam, nincs baj, amíg nincs baj! Vagyis nincs gáz, amíg VAN gáz.

A földgáz tárolása, mint valamennyi energetikai tevékenység nagy beruházás igényű, komoly működési költséggel végzett, értő és végzettséget feltételező, azaz szakmai hozzáértést kívánó tevékenység, de műszaki és rezervoár-geológiai kockázatot is jelentő veszélyes üzem, ami a beruházás és működtetési költség arányaihoz mérhető jövedelmezőséget biztosít a tulajdonosának. Normális piaci viszonyok között csakis nagy befektetett pénz hozhat, nagy nyereséget. Meg irtózatosan nagy buktát is persze, hiszen az üzlet és a piac kockázatos dolog, aki ezt vállalja, az az elérhető profit reményében teszi ezt.

Jó-jó, tudom, hogy 2014 a rezsiharc éve lesz, hiszen megmondta a Miniszterelnök is. Meg azt is, hogy „Nekünk azonban egyszer és mindenkorra le kell zárnunk azt a korszakot, amelyben nyerészkedni tudtak az energiaszolgáltatók az embereken", de anélkül, hogy minősíteném ennek a kijelentésnek a tényleges értelmét és tartalmát, inkább javasolnék egy régi könyvet elővenni a porosodó könyvtárból, bizonyos Marx Károly írta, ha jól emlékszem az volt a címe: Tőke. Ámbár lehet, hogy a Bibó szakkollégiumban ez nem volt elérhető olvasmány?! 0marx.jpg

A kérdés a földgáztárolókkal kapcsolatosan valójában nem az, hogy sok-e érte a megadott vételár, 90 milliárdot érnek-e, 20 milliárdot, vagy 200-at? Egy üzleti tevékenység értékét sokféleképpen lehet egy vásárló szemszögéből értékelni. Bekerülési érték, könyvszerinti érték, újraelőállítási érték, a jövőbeli bevételek és kiadások különbségének, a cash flow-nak a nettó jelenértéke, stb. A megvásárolt eszköz annyit ér, amennyit a vevő hajlandó fizetni érte. De a véleményem szerint ezért az üzletért 1 forint is sok. Mert, nincs rá szükség, hogy ezeket a földalatti gáztárolókat állami tulajdonban üzemeltessük. Egyszerűen felesleges megvenni. És akkor minden pénz sok érte. Senki ne higgye már el, hogy attól lehet a kenyér árát mondjuk szignifikáns módon befolyásolni, hogy a miénk-e a kenyérbolt épülete is, vagy csak béreljük. A lényeg ugyanis az, hogy legyen kenyérbolt, ahol tudunk kenyeret venni. A piaci folyamatok során a földalatti gáztároló csupán egy „raktár”, ahová a megvásárolt gázt a kereskedő (vagy éppen az állam) eltárolja, hogy szükség és igény esetén azt majd a piacon értékesítse. Kit érdekel, hogy a raktár kinek a tulajdona? Különösen akkor, ha tudjuk, hogy márpedig a raktár tulajdonosa köteles a raktárát a megfelelő kapacitással fenntartani és a kereskedők (vagy éppen az állam) számára elérhetővé tenni, és e kötelezettség engedélyezője és szabályozója – illetékes hivatalán keresztül – maga a magyar állam. Miért kellene, hogy akkor a raktár tulajdonosai is a magyar állam legyen?

mol_gas008.jpg

A vásárlás ügyeletes támogatói ilyenkor elő szoktak jönni mindenféle érvekkel, hogy például ott van az olcsó gázból betárolt párnagáz, ami bevethető a rezsicsökkentés érdekében, vagy azzal, hogy a tevékenység non-profit lesz, így a fogyasztók pénze nem lesz lenyúlva a multik által. Ki kell ábrándítsak mindenkit, aki beveszi ezt a két szakmai és közgazdasági ostobaságot. Először is: a párnagáz kérdése. A párnagáz nem használható fel csak úgy, arra a tároló fenntartása érdekében szükség van. Mondhatni az a tároló motorja, ami nélkül egyszerűen nem működik a földalatti gáztárolás. A párnagázt felejtsék el, mint rezsicsökkentési eszközt, mert ha fel is használnak belőle valamennyit, azt mindenképpen vissza kell pótolni, s akkor már a drágább gázból, tehát nem nyertünk vele semmit, csak elodáztuk a problémát. Arról nem is beszélve, hogy a párnagáz kitermelésével a tárolóréteg elérhető kapacitását romboljuk, azaz csökken a betárolható és elérhető gáz mennyisége. Való igaz, hogy az E.On már csökkentette egyszer az egyik földalatti gáztárolójában a párnagáz mennyiségét. De ez azért volt, mert a tárolók a hosszú évek működtetése során, természetesen módon maguk is veszítenek tárolókapacitásukból,s ehhez lehet igazítani a párnagáz mennyiségét. De nem mindegy, hogy valamit szándékosan teszek tönkre, vagy igazodom az elhasználódásából következő körülményekhez! Lehet persze továbbra is ezzel „játszani”, lehet ezt a párnagáz mennyiséget odaígérni bárkinek, de akkor a döntéshozó viselje majd annak felelősségét is, hogy tudatosan károsította a tároló értékét, veszélyeztetve a gázellátás biztonságát. Lehet, hogy nem holnap, hanem holnapután. De sokkal hamarabb lesz ez érezhető, mint a politikusaink gondolnák, s túl hamar ahhoz, hogy számonkérhető legyen ez majd rajtuk is. S akkor már technikailag is későlesz, mert a tároló nem, vagy csak komoly pénzügyi források, műszaki erőfeszítések és rengeteg idő árán lesz helyrehozható. Másodszor: A non-profit tevékenységről pedig annyit, hogy energetikai szolgáltatás esetén (is), ez bizony fából vaskarika. Az energetikai rendszereknek nem csupán a létrehozása, de bizony a fenntartása és működtetése is hatalmas pénzforrásokat igényel. Ezt valahonnan elő kell teremteni. Vagy a tevékenységen elért profitból, vagy az adóinkból. A lényeg: mindenképpen a fogyasztók fizetik meg, mert ki más fizetné. Pénz nem teremtődik csak úgy. A profit teremti meg a forrást, egyúttal a befektető számára is a profit jelenti a befektetett pénzeszközök megtérülését és hasznát. Nincs olyan, hogy nem a haszon érdekében vágunk bele egy üzletbe. S minél nagyobb a befektetési forrásigény, minél nagyobb a befektetés kockázata, annál nagyobb hasznot vár el a befektető. A profit egy részét visszaforgatja fenntartásra, korszerűsítésre és bővítésre (nem azért, mert a „nagytudású” Kormány ezt elrendeli, ahogyan azt a bölcs Rogán úrtól hallhattuk, hanem egyszerűen azért, mert tudja, hogy az üzletet folyamatos mozgásban tartani a saját maga érdeke is!); a haszon (profit) másik részét pedig kiveszi, hogy felélje, vagy másik üzletbe fektesse. Ezt így csinálják az állami vállalatok is. Semmiben nem különböznek a multiktól, legfeljebb a hozzáértés mértékében, vagy az állami (közös) tulajdonhoz való viszonyulás mikéntjében (ld. „közös lónak túros a háta”). Az MVM, mint a legnagyobb állami tulajdonú energetikai vállalat ugyanolyan – sőt olykor még nagyobb - haszonkulccsal dolgozik, mint bárki más, s a megtermelt profitot esze ágban nincs odaadni a fogyasztónak rezsicsökkentés ürügyén. Inkább visszaadja a Kormánynak osztalék gyanánt (ezt hogy-hogy nem ostorozza olyan nagy elánnal a „kiváló rezsicsökkentő” Németh Szilárd?), vagy befekteti másik tevékenységbe, mondjuk állami mobiltelefon szolgáltatóba, vagy abba, amit éppen kér tőle a Kormány. A fogyasztók pénze így, vagy úgy, de le lesz nyúlva, mondjanak róla bármit is…

fgt.jpgSzóval nincs itt új a nap alatt, az energia lételemünk, de egyúttal nagy üzlet is. Aki birtokolja a földgáztárolókat, az majd annak - a kötelező jelleggel garantált - hasznából is részesül. Vagy osztalék formájában, és/vagy úgy, hogy a szükséges karbantartásokat és beruházásokat – átláthatatlan közbeszerzések révén – saját, jól ismert "csókosainak". priorizált vállalkozásainak játssza át, drága pénzért, évi több száz millió, sőt több milliárd forint értékben. Mi meg majd fizetjük. Mint ahogyan a mostani vételárat is, meg a fenntartás költségeit is. Na, ezért sok érte a 360 milliárd, és ezért sok érte egyetlen fillér is a mi pénzünkből. Ugyanis ettől sem olcsóbb nem lesz a gáz, sem a gázellátás biztonsága nem emelkedik, viszont újabb átláthatatlan csatornákon tűnik el a „zemberek” pénze a nyilvánosság elől...

2013. május 14-i nyílt előadásom a Miskolci Egyetem Geofizikai tanszékén

2013.06.05. 19:54 Holoda Attila

Aktuális kihívások a hazai energetikában és bányászatban

 

A soron következő bejegyzésemet megalapozandó, egy tavaly októberi előadásom a GTTSZ meghívására, melynek címe: "Fenntarthatóság, hatékonyság, takarékosság a Nemzeti Energiastratégiában"

2013.05.03. 11:13 Holoda Attila

Budapest, 2012. október 25.

Szabályalkotás Unortodoxiában

2013.03.12. 10:40 Holoda Attila

Minden foci szerető olvasó megnyugodhat végre, megoldódott annak a problémának a kezelése, miként tudnánk ismét visszaállítani „régi dicsőségünk” korábbi fényét. Az unortodox játékos-edzőnk egy igen „ötletes” húzásával feltárta a titkot, hogy ismét bérelt helyünk legyen a világ futballjának élvonalában: Meg kell változtatni a szabályokat, még hozzá meccs közben, annak alakulásától függően. Piros lapot kapott a játékosunk? Sebaj! Először is egy gyors tájékoztató keretében „botrányos”-nak minősítjük a bíró döntését, bejelentjük, hogy szünetben hozunk egy új szabályt, miszerint a mi játékosunkat NEM LEHET KIÁLLÍTANI, és ezért a bírói „tévedésért” az ellenfél 2 kapott góllal is terhelendő. Hát nem nagyszerű?! A gyors reagálású hadtest (értsd: magyar parlamenti kétharmad) azon nyomban megváltoztatja a futball szabályait (törvényt) és a probléma eliminálódik. Gondoljunk csak bele, micsoda távlatokat rejt ez a most felfedezett lehetőség! Innen már csak egy igazán kis lépés, hogy a magyar focisták esetében a labda sehol ne legyen kint, vagy a 16-oson belül magyar játékos ne legyen megközelíthető, mert azonnali 11-est von maga után. Sőt! A magyar focisták részéről elért kapufa, az nemhogy simán gólnak számít, de mindjárt kettőt is ér, hiszen gondoljunk csak bele, mennyivel nehezebb azt vékony kis kapufát eltalálni, mint azt a bazi nagy kaput, s különben is a hányattatott sorsú magyar nép, drága fiait nem érheti ilyen botrányos megbélyegzés a bíró(ság) részéről! S ebből majd az összes sportág, összes bírója érteni fog... Nyomban meg is szavaztatjuk a közönséggel, hogy ugyebár „Egyet ért Ön azzal, hogy csak mi nyerhetünk?” Ki volna olyan primitív, hogy erre nemet mond?? Azt, hogy emiatt persze a kutya nem jön majd ide hozzánk focizni -, se németek, se franciák, se angolok, se mások, mert ennyire átláthatatlan és menetközben folyton változó szabályok nem tartoznak bele a futball nemzetközileg elfogadott rendszerébe - azt már nem áruljuk el senkinek, minek is azzal a demagógiával terhelni a népet! Nem jönnek, hát nem jönnek. No és?! Majd jönnek a kínaiak, az arabok, vagy az oroszok. Ők úgyis szintén szabályalkotók, mint mi. Legfeljebb majd, mikor náluk játszunk, tudomásul vesszük, hogy ott viszont csak ők nyerhetnek. Ez így igazságos, nem? Majd kevesebbet jarunk hozzájuk.

Nem tudunk focizni? Sag schon! Majd megoldjuk okosba’. Miért is ne tehetnénk, hiszen mindent megtehetünk. Ma már tényleg mindent. Hiszen a mi szurkolóink foglalták el a nézőtér kétharmadát, s ez mindenre feljogosít minket! Örüljenek, hogy az ellenfél egyáltalán kifuthat még a pályára! Az, hogy csak 53 százaléknyi helyet szereztünk hivatalosan, no és? Hát mi tehetünk arról, hogy ilyen torz a nézőtér elfoglalási rendszer, no de majd most azt is jól megváltoztatjuk! Már csak a demokráciából kifolyólag is. Ezentúl csak a közszolgálati pénztárakban lehet jegyet venni, mert hogy is venné ki magát, hogy mindenféle ellenőrizetlen, kereskedelmi jegyárusok árulhatnánk a jegyet a MI meccsünkre? Aztán majd meghatározzuk, hogy melyik pénztárnál vehetnek jegyet a mieink (mivel pontos nyilvántartásunk van szurkolóinkról, így nem tévedhetünk!), és hol az ellenfél szurkolói. Lehetőleg okosan jól bekeverjük őket a mieink közé, hogy ne legyen olyan nagy pofájuk, mert így már a sorban állásnál mi leszünk többen!

Vastag bajuszos, közismerten udvarias, jól nevelt és választékos beszédű szertárosunk javasolta, hogy eleve úgy írjuk át a rendszert, miszerint kizárólag csak a mi szurkolóink vehessenek jegyet, hiszen a stadion is már gyakorlatilag a miénk, de mérhetetlen bölcsességű játékos-edzőnk óva intett minket ettől, mondván nehogy már emiatt (is) szóljanak a nemzetközi szövetségtől, ezért most még megengedjük nekik. Majd a következő bajnokságban. Ott már úgy is csak a Vidi és a Loki indulhat, így nem lesz gond a pesti, pécsi, diósgyőri, paksi és egyéb szurkolókkal…, na jó, esetleg az MTK is benevezhet, a Dajcstomcsi kedvéért. Meg hogy legyen kit a vidiseknek és a lokistáknak közösen „libásozni”. Bár ezt az elhíresült hazai szárnyast mostanság más valakire szeretjük kicímkézni, de eredetileg az emtékások voltak a libások, ezt ne vitassuk el tőlük. Ennyi még nekik is jár… A többieknek még ennyi sem.

Előadásom, az BME Energetikai Szakkollégium 10 éves jubileumi konferenciáján

2013.03.04. 13:21 Holoda Attila

Kapacitásfejlesztés a Nemzeti Energiastratégia és az Erőműfejlesztési Cselekvési Terv tükrében.

2012. októberében tartott előadásomat osztották meg az BME Energetikai Szakkollégium Jubileumi konferenciájának szervezői.

Akit érdekel, szánjon rá 50 percet...