Osztom magam...

Ez az igen egyszerű blog csupán azért született, mert reklamáltak néhányan, hogy a Facebook-os posztjaim nem oszthatók meg. Így most ez megoldható technikailag... Sem politikai programot, sem jövőképet nem kívánok "osztani", csak magamat! :-)

Kövess a Facebook-on...

József Attila: A számokról

Tanultátok-e a számokat?
Bizony számok az emberek is,
mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
és csudálkozik módfölött az irka,
hogy mindegyik csak magára gondol,
különb akar lenni a többinél
s oktalanul külön hatványozódik,
pedig csinálhatja a végtelenségig,
az 1 ilyformán mindig 1 marad
és nem szoroz az 1 és nem is oszt.

Vegyetek erőt magatokon
és legelőször is
a legegyszerűbb dologhoz lássatok —
adódjatok össze,
hogy roppant módon felnövekedvén,
az istent is, aki végtelenség
valahogyan megközelítsétek.

1923 ősze [?]

Nyersanyag árak....

Napi zenei ajánlat...

Sultans of swing

Tommy Emmanuel, John Jorgenson, Pedro Javier González - Sultans of swing

Közzétette: The spirit of the Blues – 2016. január 28.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Szent Borbála, a bányászok védőszentje

2015.12.04. 09:35 Holoda Attila

Minden évben, december 4-én ünnepeljük Szent Borbála napját, akit a 14 védőszent közül a bányászok választottak védőszentjükké. 1945 óta hazánkban a bányavállalatok és az OMBKE hagyományápoló tevékenysége ellenére, majdnem visszafordíthatatlanul elsorvadt a bányászatnak ez az ősi hagyománya, a Szent Borbála nap méltó megünneplése, a bányászatban hagyományos Szent Borbála mise. Bár a bányászat, a vállalatok és az OMBKE is élenjárt hagyományainak, történelmi múltjának ápolásában, gondozásában - a Szent Borbála hagyományőrzés nem volt igazán élő, de szerencsére csak tetszhalott állapotban volt.

fullsizerender.jpg

(Fotó: saját gyűjtemény)

         Az OMBKE Történeti Bizottságának és a Kőolaj- Földgáz- és Vízbányászati Szakosztályának kezdeményezése alapján ugyanis, a Szent Borbála kultusz feltámasztásának szándékával, 1989. december 4 - én Budapesten, a Városmajori templomban ünnepélyes szentmisére került sor. A mise után tudományos ülésszak foglalkozott Szent Borbála életével, bányászati vonatkozásaival. Azóta minden évben, méltó módon került sor Szent Borbála napjának megünneplésére, amit az is alátámaszt, hogy az ünnepi miséket jeles egyházi személyiségek tartották. Ezek a rendezvények segítették feléleszteni a szunnyadó hagyományokat az egyes bányavidékeken is.

         Mindezek előre bocsátásával kívánom felidézni Szent Borbála életét, majd védőszent voltát, végül tiszteletének eredetét, történetét, képzőművészeti emlékeit. 

SZENT BORBÁLA élete

         Ismeretes, hogy már a rómaiak, a kisázsiai pogányok is házi istenekkel vették magukat körül, "akik" mint védőszentek óvták a házat, lakóit a különböző bajoktól, szerencsétlenségektől, majd a keresztény hit terjedésével az egyes települések választottak maguknak védőszentet, és később ezt tették az egyes szakmák is.

Szent Borbála legendája is a régmúltba nyúlik vissza. Jacobus de Veragine - aki a XIII. században élt és dominikánus szerzetesből lett Genua érseke - írt a szentről a LEGENDA SANCTORUM című művében. Később az Illyés András erdélyi püspök által írt " Keresztényi élet tüköre, avagy a szentek élete" című könyvben, valamint a Temesvári Perbált minorita szerzetes által írt Érdy kódexben is olvashatunk róla.

         A Szent születésének ideje bizonytalan, ugyanis a korabeli források az akkor uralkodó császárok nevével jelezték az időpontokat. Az írásos emlékek, feljegyzések alapján - röviden összefoglalva - Borbála élete a következők szerint alakult:

         Diocletiánus uralkodásának végén és II. Maximianus császárságának idején, Kis-Ázsia északnyugati félszigetét is magába foglaló Bithynia nevű tartomány Nikomédia nevű - ma Izmir – városában, élt egy gazdag görög származású pogány, aki Dioscorus néven volt ismert. Egyetlen gyermekét, aki rendkívüli szépségével és éles eszével tűnt ki, Borbálának hívták. Atyjának öröme, büszkesége volt Borbála. Tudományokban jártas mesterekkel taníttatta, hogy kitűnő tehetségéhez illő képzést kapjon. Dioscorus, amennyire szerette a lányát, annyira gyűlölte a keresztény tanokat, a keresztényeket. Éppen ezért nagy gondot fordított arra, hogy leánya pogány szellemű oktatásban részesüljön, és arra, hogy ne érintkezhessen keresztény tanokkal, a gyűlölt vallás képviselőivel véletlenül se kerüljön kapcsolatba.

         Ezért Borbála számára atyja - a gyűlölt kereszténységtől való féltésében - egy magas tornyot építtetett, amit nagy pompával és kényelemmel berendeztetett. Ebbe a toronyba záratta be évekre a leányát, ami így Borbálának otthona és egyben börtöne is lett.

         Kiszemelt néhányat a kor legjobb tanítói közül, hogy Borbálát a tudományba bevezessék. Így a legenda szerint a II. század nagy hittudósa, az alexandriai pogány Origenes, illetve annak papja Bálint is tanította. Csak ők és Dioscorus szolgálói léphettek a toronyba.

         Borbála a toronyba zárva mégis megismerkedett a keresztény tanokkal. Hitét kifejezésre is juttatva, a torony falán, a már meglévő két ablak mellé egy harmadikat is nyittatott. Ez a három ablak fejezte ki szándékai szerint a Szent Háromság tiszteletét. Némely életrajzíró szerint ekkor vette fel a kereszténységet, valamely tanítója, vagy apjának szolgája térítette, illetve keresztelte meg.

         Időközben apja - egy hosszabb útról hazaérve - eltökélte, hogy férjhez adja. Ezt Borbála megtagadta, bevallva, hogy távollétében felvette a kereszténységet. Dioscorus erre kardot ragadva akart véget vetni lánya életének. Borbálának azonban sikerült megszöknie és a hegyekbe menekült. Apja, aki most már mindenáron meg akarta ölni, üldözőbe vette. Leánya előtt azonban megnyílt egy szikla, elzárva őt az üldözőitől. Dioscorus azonban az isteni csoda ellenére is - két pásztor segítségével - elfogta leányát, majd átadta a városbírónak, Martianusnak. A bíró - mint keresztényt - a legválogatottabb kínzásoknak vetette alá, véresre korbácsoltatta, tüzes fáklyával süttette. Borbála azonban a válogatott kínzások ellenére is életben maradt. A kínpadon sűrű felhők védték, eltakarva kipellengérezett szemérmességét is.

Amikor atyja látta, hogy leányát nem tudják megölni, maga ment a kínpadra és sajátkezűleg fejezte le Borbálát. Tettéért rövidesen megbűnhődött, mert Isten villámmal sújtotta halálra.

Borbála halálát az életrajzírók II. Maximianus császár idejére tették. Diocletiánus császár Kr. u. 303-ban rendelte el a keresztények üldözését. Kr. u. 305-ben történő lemondása után, II. Maximianus-t kiáltották ki császárnak, aki 313-ig uralkodott. A legendák szerint tehát Borbála vértanúhalála Maximianus Daia idejében, Kr. u. 306-ban, december 4-én történt, és a kereszténység azóta tiszteli szentként.

         Holttestét még halála napjának éjjelén egy Valérius nevű jóérzésű ember segítségével eltemették. Sírjánál később - feljegyzések szerint - több csodálatos gyógyulás történt, és a város lakói ennek hatására egyik templomukba vitték a földi maradványait. Ez a templom 378 után keresztény lett. Jusztinianusz császár Szt. Borbála csontjait 565-ben Konstanti- nápolyba vitette, majd 795-ben - Róma után - Nagy Károly Piacenzában helyeztette el. A holttest maradványai elkerültek Rómába, Velencébe, Mantuába, Kölnbe és a Mödling melletti missziósházba.

SZENT BORBÁLA, mint védőszent

Szent Borbála egyike a középkor és a barokk világ legtiszteletreméltóbb nőszentjeinek. Az egyházi feljegyzések szerint csodákat téve segített a benne bízóknak. Pl. a halálosan megégett gorkhumi Koch Henrik - aki rendszeresen fohászkodott Szent Borbálához - mindaddig életben maradt, míg fel nem vette az utolsó kenetet, és így már nem érte készületlenül a halál.

Zivatar és villámlás alkalmából is gyakran hívták segítségül, mert apját villámcsapás sújtotta halálra. Mivel pedig szokás volt "zivatar elé harangozni" ezért a harangok, harangöntők védőszentje is lett. Védőszentje a tornyoknak, váraknak is, hiszen apja toronyban őriztette.

A bányában, lőporral végzett robbantások megkezdését követően, valamint a sújtólég - robbanások gyakoribbá válásával is kérték a szent oltalmát. A puskaporral végzett veszélyes műveletek miatt választották a tüzérek is védőszentjüknek Borbálát.

         Kérdés viszont, hogy miért lett a bányászok védőszentje Szent Borbála, hiszen a bányászattal, a bányászkodással való kapcsolata nem ismert, ugyanakkor a foglalkozások védőszentjei kapcsolatban vannak az adott foglalkozással?

A válasz a következő. A bányászok mindig örökös veszedelemben dolgoztak. Végszükségben fordultak Borbálához, mint védőszenthez, aki védett a hirtelen halál, a sebesülés, a villámcsapás és a tűzvész ellen. A hirtelen halál elleni védelem magyarázatát abban kereshetjük, hogy Borbála azt a kegyelmet kérte Istentől, hogy ne hagyja meghalni az utolsó kenet felvétele nélkül.

A bányászok - a hagyománytiszteletük következtében - mindig kiemelkedtek a többi szakma művelői közül. Ennek oka valószínűleg abban is kereshető, hogy a legősibb mesterség művelői a bányászok. A hagyományok ápolásában az Alma Mater-ből hozott örökség is meghatározó szerepet játszik.

Évszázadokon át a leszállás előtt - a felolvasóteremben - a kijelölt vájár így fohászkodott: "Oh, Szent Borbála!  Hozzád fordulunk mindazok, kik a föld mélyébe leereszkedünk. Oltalmazz meg minket minden szerencsétlenségtől és bajtól. Könyörögj érettünk és légy erős pártfogónk mindörökké. Ámen."  

Tehát a végórában szükséges kegyelem, a feloldozás hite kapcsolta ezt a szép, szűzi szentet, az állandó fenyegetést jelentő természeti erők leküzdésével, a váratlan vészekkel járó bányászkodáshoz.

SZENT BORBÁLA tisztelet eredete, története, képzőművészeti emlékei

         Az ősi tisztelet valószínű eredete Hollandia. Onnan terjedt el Európába, ahol már a 14. századtól írásos és képzőművészeti emlékek által bizonyítottan találkozhatunk vele.

         Ugyanakkor a tisztelet terjedésében a délszláv közvetítés is szerepet játszhatott. Mindezt az is alátámasztja, hogy a történelmi Magyarország területén Bántornya (Turnisce) és Márton-hely (Martjanci) római kat. templomaiban már az 1300-as évek utolsó harmadában csodálatos Szt. Borbálát ábrázoló freskókat festett Johannes Aquila.

         A Borbála tisztelet elterjedésének főbb állomásai Franciaország, Ausztria, Csehország, Magyarország és Olaszország voltak. A késői németországi megjelenés oka a német bányászok Szent Anna tiszteletében, és a hitújítási mozgalmak hatásában kereshető.

         Az elterjedés "útvonalát" vizsgálva tény, hogy 1350. körül a csehországi Kuttenberg (ma Kutna Hora) Szent Borbála templomát már okiratok említik. Ez valamivel korábbi feljegyzés, mint ami a selmecbányai Borbála kápolnáról emlékezik meg.

         Hazánkban először a Felvidéken és Erdélyben találkozhatunk a Szent Borbála tisztelettel, ami innen terjed el a bányavárosokban. A selmecbányai Szent Borbála szobor (1506 körül) a Szent Katalin templom hajdani főoltárának szekrényében állt. A város kultúrintézményei mintául szolgáltak az országban, ezért a Borbála kultusz gyorsan behálózta az egész országot, elsősorban a Felvidéket, a bányavárosokat.

Különösen a gazdag bányavárosok állítottak csodálatos képzőművészeti emlékeket Szent Borbálának.  A XIV- XV. századi szárnyas oltárok, képek, szobrok nagy számban maradtak fenn Selmec-, Körmöc- és Besztercebánya vidékén, melyekhez hasonlót más európai bányavárosok, bányászvidékek sem mondhattak magukénak. A legnevezetesebb magyar képzőművészeti emlékek a besztercebányai XIV - XV. századi Borbála kápolna szárnyas oltára, amit Pál mester 1502-ben készített, valamint a selmeci Katalin templomban lévő Borbála szobor, és a volt Turóc megyei Jezernyica templomában lévő Szent Borbála oltár.

         Érdemes szólni arról, hogyan ábrázolják a képzőművészeti alkotások a szenteket. A szentek személyiségéhez, ábrázolásukhoz bizonyos elválaszthatatlan tulajdonságok, tárgyak tartoznak, melyeket a művészek a megjelenítésnél felhasználnak.

Borbála esetében ezek az attribútumok a következők:

  • hengeres, vagy négyszögletes torony három ablakkal, amelyek a Szentháromságot jelképezik,
  • a kehely ostyával, vagy anélkül, amely a halál előtti halotti szentség felvételére utal,
  • liliom, vagy pálmaág, mely a szüzességet jelképezi,
  • kard, vagy pallos, amik életének kioltására utalnak.

         A Szent Borbálát ábrázoló képzőművészeti alkotások egész Európában fellelhetők. A madridi Pradó múzeumban van Weyden 1438-ban készített táblaképe, ami Borbálát, a szentet lakókörnyezetében ábrázolja.  Giovanni Boltraffió mester alkotása - mely a berlini Nemzeti Galériában látható - Borbálát a toronnyal és a kehellyel jeleníti meg. A Drezdában kiállított Borbála kép alkotója id. Lucas Cranach. Raffaelló is megörökítette Borbálát a sixtusi Madonna képen. A wienerwaldi Heiliegenkreutz apátsági templomában 1751-től csodálható meg Giovanni Giuliani Szent Borbálát ábrázoló faszobra. A xanteni dómban található Szent Borbála szobor a legrégebbiek közé tartozik.

         Európán kívül is van Borbála emlék. A bolíviai Potosiban - ahol az akkori világ egyik leghatalmasabb ezüstlelőhelye volt - egy 17. század végi, indián népi motívumokat is bemutató Szent Borbála festmény bizonyítja, hogy a legenda eljutott az óceánon túlra is.

Jó szerencsét!

/A beszéd eredetileg elhangzott 2008. december 06-án, Rózsaszentmártonban, a Borbála-napi ünnepségen/

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása